bizd rám a lelked2011.09.20. 11:21, klau
még mindig pocsékul érzem magam. a fejem tele van takonnyal, fáj a torkom, és a tüdöm is mindjárt kiesik a helyéröl. drágalátos barátnömtöl kaptam el ezt a csodás betegséget, mivel ö mással nem törödve le jött osztálykirándulni.
megjártuk szekszárdot. ottan most borfesztivál volt, és mindenféle vásár. jó móka volt, mert legalább tudtam a családnak souvenirt venni. aztán bebizonyitottam, hogy milyen jó kis idegenvezetö vagyok, mert úgy feltaláltam magam, és odavezettem a csapatot a pizzériához hogy az csak na. najó, befejezem a magam dicsöítését, mert tudom, hogy nem vagytok rá kíváncsiak. szóval a város jó volt, de nem volt akkora nagy durr. de ami este történt, a fene egye meg. annyira összehozta az osztályunkat. a dunaparton volt a szállásunk, és mi meg neveletlen diákhoz hívöen kimentünk oda éjjel. volt pia, cigi, minden. és ahogy az másodikban illik, megjelent nálunk a fü is. ez a történet is nagyon érdekes volt, mivel a srác, aki a füvet hozta, a mólón elhagyta, és akkor hajnali 2kor, mindenki ott világított a telefonjával és azt kereste. esküszöm, azt a srácot életemben nem láttam még ilyen komolynak. :D
szóval tényleg soha nem voltunk ilyen jóban. mindenki bunkó volt a másikkal, most meg teljesen az ellentéte. viccelödtünk, buliztunk, mindenki kínálta a másikat. annyira jó ez.
remélem ez megmarad.
jelentés.2011.09.18. 12:33, klau
már rég voltam, tudom, de egy ideig rendes blog nem lesz tölem, ugyanis péntek-szombat osztálykirándulni voltunk, és megfáztam. ugyhogy per pillanat a halálomon vagyok. valószínüleg holnap nem megyek suliba, ugyhogy akkor megpróbálok egy normális posztot összehozni..
de röviden az osztálykirándulás ISTENKIRÁLY volt.
bocsánat.
XO
florence + the machine2011.09.04. 17:59, klau
Biztosan hallottatok már erröl az együttesröl. Én személyszerint nagyon sokat hallottam róla, de egy héttel ezelöttig egyetlen számukat szem ismertem. Aztán az egyik éjjel unatkoztam, és elkezdtem rajzolni. De az úgy magába snassz, és gondoltam berakok valami zenét-természetesen fülesen keresztül mert a szomszéd szobában drága szüleim aludtak. Szóval gondolkoztam, mi legyen. Kings of Leon? The Libertines? Arctic Monkeys? Nagy kedvenceim, de nem is tudtam dönteni, meg valahogyan máshoz volt kedvem. Najó, akkor hallgassuk meg milyen ez a Florence. Beírtam youtubera, és az elsö számot amit kidobott, a Cosmic Love-t, meghallgattam. Még csak az elsö 10 másodpercnél jártam, de úgy voltam vele hogy nem tetszik. Csak akkor éppen benne voltam a rajzolásban, és nem akartam félbehagyni, úgyhogy tovább hallgattam. És még milyen jól tettem. A szám közepén már teljesen beleestem, és új számokat kerestem. El is kezdtem letölteni öket, és azóta a Blinding és a Howl a kedvenceim.
Tipikus európai, tipikus angol együttes. A hangzása gyönyörü. Talán a lázadás miatt tetszik ennyire, de benne van az a rendezetlenség, az a nemtörödömség ami nekem ebben a korban kell. Nem az amerikai lady gaga, nem a rágógumi popzene, és semmiféle képpen sem az az értelmezhetetlen jazz zene, amit a bátyám próbál rám tukmálni.
Ha nem hallottál róla mindenképp hallgasd meg.
Ha hallottál róla de nem tetszett hallgasd meg még egyszer.
És ha hallottál róla és tetszett, akkor hallgasd egészséggel.
XO
atlétika.2011.09.01. 17:01, klau
Most, hogy az eurosporton folyton atlétika (na meg eddig síugrás, de ennyire nem akarlak zaklatni titeket, és olvasókat is szeretnék) megy, eldöntöttem, hogy írok erről egy bejegyzést.
Azzal kezdeném, hogy régen mennyire gyűlöltem mindenféle atlétikát. Most, így visszagondolva, rájöttem, hogy valószínüleg az akkori testnevelés tanárom miatt, aki olyan nagyon eröltette a magasugrást, és a coopereket (tekintve hogy 180 cm vagyok, attól még féltem a magasugrástól). Most hogy a sportok is egyre jobban érdekelnek, valószínüleg az új tesitanáromnak köszönhető, és annak, hogy a síugrás miatt egyre többet nézem az eurosportot. Szóval most egyre többet nézem az atlétikát is.
És nem értem, hogy miért nem szerettem. Ahogyan ezek a sportolók bánnak a testükke, arra csak egy szó van:GYÖNYÖRŰ. Eleve az, hogy minden egyes izmuk ki van dolgozva. Elképesztő. Ráadáasul amikor minden futamot, ugrást lelassítva mutatnak és megfigyelheted a mozgásukat, ahogyan minden egyes izmukat megfeszítik, és keményen küzdenek. Ilyenkor mindig szomorú vagyok, hogy én nem sportolok semmi ilyet, de hát ez van.
Szóval tényleg jó lehet nekik, hogy látják hol vannak a határaik, mennyire tudják ezeket feszegetni.
|