bizd rám a lelked2011.09.20. 11:21, klau
még mindig pocsékul érzem magam. a fejem tele van takonnyal, fáj a torkom, és a tüdöm is mindjárt kiesik a helyéröl. drágalátos barátnömtöl kaptam el ezt a csodás betegséget, mivel ö mással nem törödve le jött osztálykirándulni.
megjártuk szekszárdot. ottan most borfesztivál volt, és mindenféle vásár. jó móka volt, mert legalább tudtam a családnak souvenirt venni. aztán bebizonyitottam, hogy milyen jó kis idegenvezetö vagyok, mert úgy feltaláltam magam, és odavezettem a csapatot a pizzériához hogy az csak na. najó, befejezem a magam dicsöítését, mert tudom, hogy nem vagytok rá kíváncsiak. szóval a város jó volt, de nem volt akkora nagy durr. de ami este történt, a fene egye meg. annyira összehozta az osztályunkat. a dunaparton volt a szállásunk, és mi meg neveletlen diákhoz hívöen kimentünk oda éjjel. volt pia, cigi, minden. és ahogy az másodikban illik, megjelent nálunk a fü is. ez a történet is nagyon érdekes volt, mivel a srác, aki a füvet hozta, a mólón elhagyta, és akkor hajnali 2kor, mindenki ott világított a telefonjával és azt kereste. esküszöm, azt a srácot életemben nem láttam még ilyen komolynak. :D
szóval tényleg soha nem voltunk ilyen jóban. mindenki bunkó volt a másikkal, most meg teljesen az ellentéte. viccelödtünk, buliztunk, mindenki kínálta a másikat. annyira jó ez.
remélem ez megmarad.
|