Most, hogy az eurosporton folyton atlétika (na meg eddig síugrás, de ennyire nem akarlak zaklatni titeket, és olvasókat is szeretnék) megy, eldöntöttem, hogy írok erről egy bejegyzést. 
Azzal kezdeném, hogy régen mennyire gyűlöltem  mindenféle atlétikát. Most, így visszagondolva, rájöttem, hogy valószínüleg az akkori testnevelés tanárom miatt, aki olyan nagyon eröltette a magasugrást, és a coopereket (tekintve hogy 180 cm vagyok, attól még féltem a magasugrástól). Most hogy a sportok is egyre jobban érdekelnek, valószínüleg az új tesitanáromnak köszönhető, és annak, hogy a síugrás miatt egyre többet nézem az eurosportot. Szóval most egyre többet nézem az atlétikát is. 
És nem értem, hogy miért nem szerettem. Ahogyan ezek a sportolók bánnak a testükke, arra csak egy szó van:GYÖNYÖRŰ. Eleve az, hogy minden egyes izmuk ki van dolgozva. Elképesztő. Ráadáasul amikor minden futamot, ugrást lelassítva mutatnak és megfigyelheted a mozgásukat, ahogyan minden egyes izmukat megfeszítik, és keményen küzdenek. Ilyenkor mindig szomorú vagyok, hogy én nem sportolok semmi ilyet, de hát ez van. 
Szóval tényleg jó lehet nekik, hogy látják hol vannak a határaik, mennyire tudják ezeket feszegetni.