annyira bírom ahogyan anyám mindig elrontja a reggeleimet. felkel, azért hogy reggelit csináljon nekem. oké, és én ezért hálás vagyok, tényleg. de aztán, miközben én nagyban reggelizem, ö neki áll részletezni, hogy én mennyire rendetlen vagyok, mert olyan nagy kupi van a szobámban és így nem lehet élni. jó, mondom, oké, vágom, csak azért elég sokat kell tanulnom, ha meg nem tanulok, akkor edzésen vagyok. erre ö elkezdi hogy hát persze, a tanulás az a fogalom, amivel én nem találkoztam még életemben, és azzal töltöm a legkevesebb idöt.

centik választottak el attól hogy elboruljon az agyam, és visszaszóljak neki.

 megnézted e egyáltalán az e-naplót? vagy csak enélkül hordod itt össze ezeket. ne zavarjon, hogy csak kémiából van egy hármasom( amire eredetileg hármas fölé, de azóta kijavítottam ötösre, hibátlan dogával), és a többi jegyem mind ötös, hogy tavaly kettes voltam egy hardcore fizika tanárnál, mostmeg nekem van a legjobb dogám belöle. szerinted ezt hogy érném el, ha nem tanulok? mázli? kétlem.  inkább oda kéne figyelned rám, mielött ilyeneket mondasz.

de ehelyett én csak ültem. megittam a kávét. megettem a szendvicsem. no étvággyal.

szar dolog ez a reggel.