hellóbelló. csak az gyors helyzetjelentés erejéig jöttem.
először is. twitteren igyekszem újra aktív lenni, szóval ott is lehet követni a dolgokat amiket csinálok, főleg azért, mert ha van egy két olyan dolog ami érdekes, de egy blogposztot nem ér meg, akkor azt oda küldöm. 
másodszorra. eszembe jutott, hogy vannak olyan velem kapcsolatos dolgok, amiket itt nem osztok meg. nem direkt, egyszerűen csak olyan jelentéktelenek, hogy nem írom le. de ha bármi érdekelne velem kapcsolatban, küldj egy e-mailt a klau.m.fischer@gmail.com -ra. várok egy hétig mondjuk, és az összegyűlt kérdésekre itt válaszolok.
harmadik. szeretnék már tényleg csinálni egy fotós oldalt, ahová kirakhatom a fotóimat, csak nem tudom hogy hová. persze, a flickr valamilyen szinten jó, de egy sajátot szeretnék, és elsősorban nem GP-t. persze, ha más nem marad, itt lesz csinálva.. szóval ha van valami ötleted akkor légyszíves, oszd meg velem.

<33

én még mindig nem tértem magamhoz. szegény norvégok. saját kutyájuk kölyke harapott beléjük.  csak annyit tudok mondani, hogy minden szeretetemet küldöm azoknak a norvég embereknek, akik elvesztették szeretteiket ebben a támadásban, valamint az érintetteknek is. norvégia volt számomra az álomország, ahol minden békés, nyugodt, és nincsenek tragédiák. ez most megváltozott.

hát hellóka. megjöttem. kicsit zavaró, legalábbis számomra, hogy már rég nem írtam semmilyen fajta bejegyzést, és most foghatnám arra hogy sok dolgom volt, de nem, hanem csak egyszerűen nem tudtam hogy megfogalmazni a mondani valómat.
a táborok és a nyaralás is csodás volt, jól éreztem magam, barnultam. a harry potter bemutatóról a balaton miatt lemaradtam, de jobb is, mert -most jön a csöpögős rész- én még nem vagyok kész elbúcsúzni tőle. a kortársaim talán átérzik a helyzetet, hiszen ezzel együtt nőttem fel, és én még mindig nem vagyok képes elhinni hogy vége. de nem panaszkodom, hiszen a befejezés szép, csak akkor lehetne szebb ha az én drága Malfoyommal összeölelkeznének és úgy csevegnének, mint a barátok.
szóval sajnos a filmet -mivel ma jöttünk haza- még nem láttam, és persze az összes olyan személy akivel megnéztem volna az már valószínüleg megnézte, igy nem tudom, hogy én kivel nézzem meg.
ja, és büszke vagyok magamra amiért a harry-potter-könyvek-angolul-kiolvasása-projekt akkor fejeződött be, amikor a filmet leadták. yeeee.

az érettségi rendszer meg egyenesen kiborít, meg az is, hogy van még három évem, de már azon kell gondolkoznom, hogy miből fakultáljak, és képzeljétek: fogalmam sincs.

nem akarok nem létező érzésekkel hitegetni másokat. nem akarom hogy azt higyje szeretem. nem akarom hogy azt higyjem hogy szeretem, és nem. ez a gond. tudom hogy még nem szeretem, de nem tudom hogy később képes leszek e szeretni őt. nem tudom hogy azért kötöttünk ki egymásnál mert így rendelte a sors, mert ez a legmegfelelőbb mindkettőnknek, vagy csak elkeseredettségemben. nem tudom hogy kell e nekem most kapcsolat.

és miért van egy harmadik személy, aki kedves, aranyos, jól eltudok vele beszélgetni, és még (!!) eltudnám képzelni a mostani barátom helyére? ne nézzetek ringyónak mert nem vagyok az. csak így érzek.

I just wanna be happy.

na. a helyzet az, hogy voltam némettáborban, aztán apámmal kimentünk németországba, most pedig evezős táborba megyek. de legalább ha visszajövök lesz miről írnom. ja, meg négy napom hogy ezt leirjam, mert utána meg balcsira megyek.

de addig is szórakozzatok, élvezzétek jól magatokat. :)