aaaaajj, olyan fáradt vagyok hogy az hihetetlen. még mindig bennem van a betegség, és szerintem vmi cucc van a jobb oldali tüdőmben, aztán ma egész nap a múlt heti anyagot másoltam, és tanultam, meg persze a kémia témazáróra ami kedden lesz, de arra sosem lehet elég korán elkezdeni tanulni. és aaaa. szar.

de viszont neten megtaláltam az olsen ikrek könyvét, az Influencet, de csak angolul van, ami mondjuk nem akkora probléma, sokkal nagyobb, hogy valami 7000 forint. szóval meg kell várnom a névnapomat, ami bő egy hónap még (márc.20-klaudia). Szóval remélem megkapom, és akkor tök jó lesz minden.

Ti tudjátok mik akartok lenni? Mert nekem csak apró sejtéseim vannak efelől. Én sajnos mindig az alapján gondolkoztam, hogy a munka az egy olyan tevékenység, amit nem szeretsz csinálni. De viszont ott vannak a zenészek, a festők és a táncosok, akik abból élnek meg amit szeretnek csinálni ( nemtudom, hogy ennek most így volt e értelme, fáradt vagyok, tudjátok be annak ). Szóval most nemrég felvilágosodtam és így a következőkre jutottam, hogy mi szeretnék lenni:

♣ fotográfus
♣ zongorista { de szerintem ehhez túl későn ébredtem fel :( }
♣ rendezvényszervező { ez nagyonnagyon <3 }
♣ valami galéria vagy antikvitás tulajdonosa :D
de minden bizonnyal ♣ konduktor leszek

Igazándiból én arra törekszek, hogy sikerüljön fotográfusként megélnem, de elsősorban egy művészeti egyetemet szeretnék elvégezni Londonban. Aztán kiköltözni északra :D vagy nem tudom ezt a részét. de az előzőt biztosan így akarom.

na akkor majd péntek délután jövök. CSÓÓÓK :*

Először is el szeretném mondani, hogy milyen hihetetlenül és kimondhatatlanul BÜSZKE vagyok Gregor Schlierenzauer-re, azért a 243,5 méterért. Apuval néztük ma a síugrást, és Gregor jött. Én már szét izgultam a fejem, aztán amikor elugrott apu: áh, ez gyenge. Aztán 243,5 méter, mondom: aha, gyenge. Szóóóval nagyonnagyon büszke vagyok! :)

A másik pedig, hogy találtam egy scetchelős rajzolós videót és annyira megtetszett, hogy elhatároztam, hogy meg fogom tanulni, hogyan kell ezt csinálni. Egyébként manapság -főleg ebben az egy hétben amíg itthon voltam- elég sokat rajzolok. Remélem fejlődök :) Igyekszem felpakolni egy-két munkát majd.
{A videót ide kattintva megnézheted- a zene eléggáz, kapcsold ki a hangot! :D}

Le is írom, hogy mit várhattok, ami felkerül ide:

♣ rajzaim
♣fényképeim
♣képek a szobámról, rólam 1 db :D, és a barátaimról

majd ha eszembe jut még valami hozom! :)

ja és egyébként, említettem hogy igyekszem rendszerűsíteni a posztjaimat, de szerintem ez így suli mellett péntekestékre és hétvégékre csúszik majd, de lehet h péntektől vasárnapig végig lesz blog! :)
az új kinézet pedig megérkezett, természetesen Mary-Kate Olsenes. Most ezvan. de nekem a színek tetszenek ^^

na, akkor majd jövök! csóók :*

hátelőszöris. Olyan kis kellemesen érzem magam. Itthon voltam egész héten, mert beteg vagyok, de legalább azt csináltam amit szerettem. Csináltam fotókat, meg rajzoltam, meg sminkeltem {oké, nem vagyok nagy sminkes, de most itthonra kipróbáltam :) }.
Azon gondolkoztam, hogy nektek vajon ki a példaképetek? Mert nekem még az volt a feladatom a suliban, hogy vigyek be egy képet róla, de még nem igazán sikerült. Szóval én gondolkoztam Martin Munkácsyn, mert fotós volt, de mostfigyelj- Mary Kate Olsenen. És NEM a filmjei miatt, meg hogy tinisztár, hanem hogy belegondolsz hogy milyen fiatal, és mégis milyen sikeres. Szóval egy jólmenő üzlete van, hihetetlenül jó a stílusa. Egyszerűen imádom.
Szóval örülnék ha megmondanátok nekem, hogy Ti kit tartotok példaképnek.

Na, de lehet hogy majd a közeljövőben - igyekszek minél többet jönni - hozok egy kis képes beszámolót, a szobámról, az életemről és magamról. satöbbi.

Ja, és esedékes lenne egy új kinézet is, nem gondoljátok? De azon még gondolkozok, hogy mi legyen. :)

csóóók. :*

Igazándiból, nem is tudom kinek blogolok. Látogatottságom nincs. Nincs is értelme.
De aztán eszembe jut, hogy én nem azért csinálom ezt, hogy másokat boldoggá tegyek az életem leírásával {hát, haver, az én életemmel én senkit sem teszek boldoggá}, hanem azért mert úgy gondolom hogy ez valamennyivel előrébb segít, céljaim elérésében.

nemis tudom, hol kezdjem. szóval hazajöttem bükfürdőről -mert ott szilveztereztem- és megnézem a kedvenc blogos oldalaimat, és látom, hogy mindenki a tavalyi évet, 2010-et már elbúcsúztatta. Szóval most kissé késve, de én is meghoztam ezt a blogbejegyzést.

Kezdjük azzal, hogy a 2010-es évnek köszönhetek egy vakbélműtétet és egy kartörést. Ugyanakkor ebben az évben kezdtem a gimit, ahol újabb barátokra tettem szert- és ennek nagyon örülök. Ebben az évben rengeteget tanultam, és most nem a fizikára vagy a biológiára gondolok, hanem hogy egyes csalódások és esések is mennyi mindent tanítottak. Igaz azt mondják hogy a buta ember tanul a saját hibájából és az okos pedig máséból, de úgyérzem hogy a mi korunkban ezek az apró figyelmetlenségek még megengedhetők.
Szóval rengeteg olyan emberrel találkoztam aki segített az utamon, vagy csak segíteni akart, de én nem láttam a lehetőséget. 2011-ben ezen szeretnék fogok változtatni, minden lehetőséget felhasználok céljaim elérésében, és mintmár előző postomban írtam, nem hagyom hogy bármi az utamba álljon.

"Annyi különös és megmagyarázhatatlan eset történt életem során,és mintha mindig a kellő emberekkel hozott volna össze a sors, a kellő helyen és a kellő időben,és mindenki a kellő módon cselekedett, hogy nekem utat mutasson szükségemben." Duke Ellington

Aztán a szilveszterem is olyan jó volt. Megfogadtam hogy egyetlenegy kortyom sem iszok, csak hogy ezzel is szembeszálljak drága kortársaimmal, és sikerült. Aztán megint sikerült új barátokat szereznem. Najó, ez enyhe túlzás, de nagyon jól éreztem magam egy öreg osztrák és a felesége, valamint egy lengyel csávó és kedvese társaságában. Tudni kell, hogy én csak idén kezdtem a németet szóval csak angolul beszélte velük, de mindegy, mert a lengyel nem is beszélt németül (de viszont a próbálkozásai hogy magyar szavakat mondjon hihetetlenül aranyos volt).