annyira egy témára vagyok hangolva mostanság. és hogy mi az? hát mi más, mint a síugrás.?! szóval szerintem az összes barátomnak meg családtagomnak elege van már belőlem, de nem tudok mit csinálni. obsessed lettem. bocsi. de egyszerűen annyira jókat ugrik schlieri, morgi meg a többi, ráadásul olyan aranyosak az osztrákok, a norvégok, a szlovének, hogy ajjajj.
de viszont látva hogy milyen sikeresek és milyen boldogok... belegondoltam hogy itt vagyok én ( és ezzel visszatérek az előző posztomra ), és csak azt tudom magamról elmondani, hogy az egyetlen dolog amire büszke vagyok azok a fotóim. Mert oké, rajzolgatok, meg zenélgetek,de még fotózni is csak fotózgatok, és ezzel nem érek el semmit. mert én csak azt akarom, hogy valaki büszke legyen rám, és azt mondja: igen, ez a lány megcsinálta. ! ezt az egyetlen egy dolgot szeretném, olyan nagy kérés ez?

és ugye itt van a szakmás dolog, aminek még nem kéne itt lennie, de engem ez mindig is foglalkoztatott. az egyetlen amiben eltudnám magam képzelni, az a fotózás. mert apu azt mondja, hogy jó ha beszélek minimum két nyelvet, de az önmagában semmit sem ér, társulnia kell valamivel, mint például egy jogi cég, vagy ilyen meg olyan pénzügyi cuccos. de ez az amit én egyáltalán nem akarok csinálni. én nem tudnék leülni egy géphez és bérszámfejteni egész életemben. nekem az nem menne.

én csak elakarok költözni egy hegyre egy kis városba, ahol németül vagy norvégul beszélnek, és a síugró férjemmel élni a boldog kis életünket. vicc. (kivéve a hegyeset; tényleg elakarok oda költözni) 

Sikerült megcsinálni és felpakolni  az új kinézetet. Kicsit más, mint az eddigiek, sokkal élénkebb színt választottam, de nekem nagyon tetszik. Nem csak a fotók miatt, hanem ez pontosan kifejezi hogy hová vágyok most. Tirolba. Még tavaly nyáron voltam ott, és nagyon megtetszett, hogy magasan van, hegyekkel van körül véve, és a friss levegő. Szóval ezzel a kinézettel ezt próbáltam felidézni, visszahozni, egy kicsit túlozva is. Szóval, remélem nektek is tetszik.

Viszont, annyira haszontalannak érzem magam. De tényleg. Itthon vagyok, eszem azt, amit anyám vett az apámmal előállított pénzükből, aztán meg rajzolok azzal a ceruzával arra a papírra amit ők vettek, és fényképezek azzal a géppel amiért ők fizettek. Lehet, hogy ez most még normális, mert csak 15 éves leszek, de engem valamilyen szinten idegesít a szüleimtől való függés, valamint az, hogy én csak vagyok, mint egy szardarab, és nem adok nekik vissza semmit. Mert szerintem őket hidegen hagyják a rajzaim, vagy a fényképeim. Bár a jegyeim iránt hatalmas érdeklődést tanusítanak, de persze csak abban az esetben, ha ötösnél rosszabbat hozok.

Szóval ez van. Haszontalannak érzem magam.

Emlékszem, március elsején egy egésznapos vitát tartottam az osztálytársammal, hogy még nincs tavasz. Miért is nincs? Mert a tavasz nálam nem mínusz 10 fokkal és hóval kezdődik, ráadásul én határozottan tartottam magam a csillagászati március 21-hez. de aztán a föci tanárunk azt mondta hogy csak félig-félig van mindkettőnknek igaza, ugyanis az egyik a meteorológiai tavasz, a másik pedig a csillagászati. de viszont mostmár bátran kijelenthetem, hogy nálam is eljött a tavasz. 12 fok, süt a nap satöbbi. ez nálam a határeset, az elválasztó a mínusz és a plusz között. mert én ugye alapjáraton tél és hideg párti vagyok, de négy hónap hideg és szomorság után jól esik ez. de ez nem lesz így sokáig, főleg hogy elkezd melegedni az idő. de viszont így több a lehetőségem fotózni ( mondjuk nem ez gátolt, hanem az, hogy sehol sem találtam akkumlátort...).

apu este jön meg angliából. majd kimegyünk elé a reptérre. ja és azóta kábé vagy 6 mms-t küldött. lefotózta azt ahol lakott- éjszaki és nappali fényben, a kocsit amit vezetett, nekem egy Range Rovert satöbbi. olyankisaranyos. *.*

elfogyott az ihletem. ha van ötletetek hogy miről rajzoljak, írjatok.

Szexisten₁ és Szexisten₂ . Mi lesz velem ha vége lesz a síugrásnak? Már most szomorú vagyok, hogy a vbnek vége - bár, amit lehet azt mind elvitték az osztrákok. Szóval büszke vagyok rájuk!
Aaaa. igazándiból nem tudom hogy érzem magam. ma az egész délutánomat a barátnőmmel töltöttem, akit nagyonnagyonrégen láttam. szóval jó volt. ráadásul az i-re az tette fel a pontot amikor apu, aki most angliában van munka miatt küldött nekem egy sms-t. Egy kastély volt rajta, és hozzá írta szövegnek : Klaukám szia!
És ez akkora mosolyt csalt az arcomra. szerintem életében először küldött mms-t :D de nem tudott leállni ezzel úgyhogy azóta még három képet küldött. ja, és mondta hogy vett nekem egy beatles-es cédét. jeee.
szeretem a blogot. szeretem hogy van egy hely ahol teljesen őszinte lehetek. szóval mivel ennyire szeretem, tényleg elgondolkoztam a diziváltáson. de a css-sel nem haladok, sorry. nem szeretem azt csinálni.
egyébként most aaannyira művészies hangulatom van. rajzolnék, színházba mennék, meg múzeumba. egyszer majd egy randin elmegyek a múzeumba. ja. ígylesz.