fúha. nincs túl sok mondanivalóm úgy igazándiból. el éldegélek és szövöm a kis terveimet. úgy olyan igazán konkrét a távoli jövőre nézve nincs, csak az hogy majd dániában szeretnék tovább tanulni (mennék én norvégiába is, de dániába ingyen van), dehogy milyen szakon azt még nem tudom.gondolkoztam én kommunikációs szakon ( persze, most azt gondoljátok hogy jaj, a kis hülye, abból van már tízezer, és az e legkönnyebb), de én nem tévés bemondónak mennék, hanem szóvivőnek. mert igazándiból eddig nagyon sokszor úgy sikerült "nyernem", hogy kibeszéltem magam, meg anyuék is mondják, hogy az jó lenne. a másik nagy tervem még mindig az hogy elmegyek fotósnak, vagy újságírónak( tudom, abból is rengeteg van...),  ilyen kis kulturcikkeket irni, vagy ha fotós lennék, akkor majd később nyitnék egy műtermet, ahol mást oktatok, vagy egy saját galériát. még nem tudom, de végülis, még van 3 évem (amúgy nem, mert majd el kell döntenem hogy miből akarok fakultálni).
jajjajj. de van egy harmadik tervem, de az már tényleg csak álom. szeretnék mentős lenni, vagy sürgősségis. mindig is érdekelt az ilyen helyzet, és annyira szívesen csinálnám. csak az a baj, hogy szerintem abból nem tudnék megélni, meg hát magánéletem se nagyon lenne. 

na mindegy, majd kitalálom. egyébként tényleg meg vagyok, egyedül csak az érzéseimmel nem vagyok tisztában a srác iránt. főleg úgy, hogy pénteken megismerkedtem egy nagyon aranyos sráccal. jaaaj. :) 

najó. megyek vissza az álomvilágba. cső :) 

Kábé agyon hallgattam Adele számait. kellett. a hangulatom megkövetelte. és annyira szép hangja van. 

Lehet hogy szerelmes vagyok? nemtudom. igazándiból életemben nem voltam - vagy legalábbis nem tudok róla - szerelmes, így nem tudom, hogy milyen az. És most sem az a mesébe illő, szerelem első látásra van, hanem az, hogy a legjobb barátomba. És pont ezért nem tudom, hogy szerelmes vagyok e belé, vagy nem. Mert mikor megismertem, nem csorgattam a nyálamat mint a többi lány ismerősöm, de elismertem, hogy helyes. Csak akkor még nem is ismertem. De most, hogy kábé majdnem minden nap beszélünk, és gyakorlatilag már kiismertem, más a helyzet. Csak néhány apró probléma áll fent. Például, hogy egyáltalán nem illenénk össze. mármint nem lenne az, hogy a barátaink ránk néznének és azt mondanák hogy jaj, de édesek vagytok. sőt. szerintem teljesen különbözünk. mármint, jó, van néhány zene amit mindketten szeretünk, meg néhány azonos dolog, de amúgy ha ismernétek mindkettőnket, akkor tuti, hogy ti is ezt mondanátok. ráadásul, szerintem tuti hogy nem jönnék be neki. vaahogy nem tudnám elképzelni. aztán most jön a sokkolóbb része a dolognak, ami amúgy nem is olyan sokkoló,de mégis úgy érzem...szóval még novembertől januárig járt az egyik osztálytársammal ( a srác az évfolyamtársam ) , de a lány szakított vele januárban, mert hogy nem szereti. már a srác is túl van rajta, de akkor is fura. azért is mert mindkettővel jóban vagyok, ráadásul egyáltalán nem úgy nézek ki, mint az a lány. igazándiból nem is vagyok biztos semmiben. mert tényleg azért estem kétségbe, hogy hátha szeretem, mert nagyon ismerem, és annyira jó ember. de komolyan.  
szóval már egy ideje ezt érzem, de eddég még magamnak sem mert beismerni, úgyhogy másnak sem beszéltem még róla. és tanácstalan vagyok. ezért most gondolkozom hogy kinek mondjam el, egyelőre még csak egy embernek, de egyikőjük sem lesz az az egy (mármint a srác sem, és a lány sem). arra gondoltam, hogy elmondom a bátyámnak, mert neki nagyon sok mindent elmondok, és nagyon sok mindenben tud segíteni, de mégis úgy vélem, hogy ezt elkomolytalankodná. meg elkezdené hogy miért nem tanulok. aztán a nővéremre gondoltam, akivel nem osztok meg annyi mindent, mert hogy ő meg elmondja anyámnak, de mégis csak ő egy lány. szóval nagyra értékelném, hogy ha most az egyszer kommentelnétek, és elmondanátok hogy szerintetek kinek mondjam, vagy hogy egyáltalán mit csináljak.  

hát helószia. most sem készülök valami eget rengető poszttal, ez csak egy egyszerű beszámoló lesz. ugyanis szerencsére most úgy pont megvagyok, csak azért írok, hogy tudjátok; még nem haltam meg.

szóval manapság sokat olvasok, és fényképezek. emlékesztek arra a posztomra ahol a norvég írónak a narancsos lány c. könyvét ajánlottam. na most ugyanattól az írótól olvasom a tükör által homályosan című könyvet. egész kis aranyos, bár nem olyan jó, mint a narancsos lány.

aztán igen, fotózok. tegnap leadtam a jelentkezésemet a gólyatáborba (fotósnak), aztán majd lesz egy szóbeli meghallgatás, és remélem minden jól sikerül. ha nem nem, ez van leszarom, majd fotózok máshol.

ma egésznap avenged sevenfoldot hallgattam. annyira szeretem ezt az együttest hogy óóójajj. és a seize the day-t (ami a poszt címe) pont most tanultam meg gitározni, úgy hogy minden jó.

az egyetlen ami most nem tetszik, az, hogy nincs pasim. ez most furán fog lejönni, de akkor is. a bátyám folyamatosan itt cseszeget, hogy addig ne beszéljek amíg nincs barátom. a legjobb barátnőm pedig pont most jött össze az osztálytársammal. tökjó. tényleg. örülök nekik, csak nem tudom meddig lesznek együtt, és nem tudom hogy velem mennyit lesz a csaj. na mindegy, ha jön, jön, nem erőltetek semmit.

Seize the day or die regretting the time You lost
It's empty and cold without you here, too many people to ache over
Trials in life, questions of us existing here
Don't wanna die alone without you here
Please tell me what we have is real

Hát. először is csak hogy előtérben legyen az egóm, boldogságos névnapot nekem, aztán az én drága klaumnak, valamint a drága Alexámnak. puszillak titeket lányok.
Aztán, most előre szólok, hogy egy kis síugrás következik, szóval hogyha ez téged nagyon nem érdekel, akkor köszöntem hogy benéztél, és idáig elolvastad, majd legközelebb valami értelmesebb bloggal jövök.

De úgy gondolom, hogy mivel gyakorlatilag vége a síugrás idei szezonjának, ráadásul az egyik legnagyobb sas leszállt, ideje írni erről is egy bejegyzést.
Nem tudom felfogni hogy Adam Malysz visszavonul. Annyira más lesz nélküle a síugrás. Sosem voltam jó az ilyenekbe. Ha valaki elment, mindig hiányoltam, de teljesen csak akkor esett le hogy elmegy, amikár már elment. Szóval szomorú. De viszont tudja, hogy hogyan kell búcsúzni! Szóval ott volt Schlieri, meg Kofler, akik nagyon jókat szoktak ugrani, és most ugye a szél miatt ez nem teljesen úgy jött ki, ahogyan vártam/vártuk, de aztán jött Adam, és uramisten. Hihetetlenül jót ugrott. Az utolsó ugrását sikerült jól megcsinálnia, és így harmadik lett a dobogón, nem úgy mint mondjuk múltkor Ahonnen, aki a második sorozatba nem került be. Az nagyon rossz volt.

Aztán ott van Hilde meg Amman. Istenem, imádom azokat a srácokat, és amit most csináltak az még rá tett egy lapáttal. Hát csak nem rajzoltak maguknak bajszot? Dee. Olyan kis édesek voltak, hogy na. Tudják hogyan kell búcsúztatni :)

Viszont Kofler.. Ajjaj, hát drága Kofler, egyetlen, drága Andreasom! Hogyan tudtál Te, Te ilyen kicsit ugrani, és a huszonharmadik ( ?! ) helyre kerülni?? Főleg mikor még Kochnak is sikerült a 10. helyre kerülnie. Jaa, értem... Szóval direkt ugrottál ilyen kicsit, csak hogy a távozó Malysznak át add a harmadik helyed.. Akkor már minden más. Rendes vagy Kofi, rendes :D

És akkor még lesz a jövőhéten Malysznak a búcsú síugrása, oszt ennyi. Nem lesz síugrás... bele se merek gondolni mennyi ideig. Hát mit fogok én akkor csinálni? Főleg úgy, hogy úgy kellett az utolsót befejezni, hogy a második sorozatot eltörölték amiatt a fránya szél miatt. Ójajj.
Gyere vissza síugrás, és édes drága kis síugróim hamar! nagyon hamar!