Sikerült megcsinálni és felpakolni  az új kinézetet. Kicsit más, mint az eddigiek, sokkal élénkebb színt választottam, de nekem nagyon tetszik. Nem csak a fotók miatt, hanem ez pontosan kifejezi hogy hová vágyok most. Tirolba. Még tavaly nyáron voltam ott, és nagyon megtetszett, hogy magasan van, hegyekkel van körül véve, és a friss levegő. Szóval ezzel a kinézettel ezt próbáltam felidézni, visszahozni, egy kicsit túlozva is. Szóval, remélem nektek is tetszik.

Viszont, annyira haszontalannak érzem magam. De tényleg. Itthon vagyok, eszem azt, amit anyám vett az apámmal előállított pénzükből, aztán meg rajzolok azzal a ceruzával arra a papírra amit ők vettek, és fényképezek azzal a géppel amiért ők fizettek. Lehet, hogy ez most még normális, mert csak 15 éves leszek, de engem valamilyen szinten idegesít a szüleimtől való függés, valamint az, hogy én csak vagyok, mint egy szardarab, és nem adok nekik vissza semmit. Mert szerintem őket hidegen hagyják a rajzaim, vagy a fényképeim. Bár a jegyeim iránt hatalmas érdeklődést tanusítanak, de persze csak abban az esetben, ha ötösnél rosszabbat hozok.

Szóval ez van. Haszontalannak érzem magam.