nemis tudom, hol kezdjem. szóval hazajöttem bükfürdőről -mert ott szilveztereztem- és megnézem a kedvenc blogos oldalaimat, és látom, hogy mindenki a tavalyi évet, 2010-et már elbúcsúztatta. Szóval most kissé késve, de én is meghoztam ezt a blogbejegyzést.

Kezdjük azzal, hogy a 2010-es évnek köszönhetek egy vakbélműtétet és egy kartörést. Ugyanakkor ebben az évben kezdtem a gimit, ahol újabb barátokra tettem szert- és ennek nagyon örülök. Ebben az évben rengeteget tanultam, és most nem a fizikára vagy a biológiára gondolok, hanem hogy egyes csalódások és esések is mennyi mindent tanítottak. Igaz azt mondják hogy a buta ember tanul a saját hibájából és az okos pedig máséból, de úgyérzem hogy a mi korunkban ezek az apró figyelmetlenségek még megengedhetők.
Szóval rengeteg olyan emberrel találkoztam aki segített az utamon, vagy csak segíteni akart, de én nem láttam a lehetőséget. 2011-ben ezen szeretnék fogok változtatni, minden lehetőséget felhasználok céljaim elérésében, és mintmár előző postomban írtam, nem hagyom hogy bármi az utamba álljon.

"Annyi különös és megmagyarázhatatlan eset történt életem során,és mintha mindig a kellő emberekkel hozott volna össze a sors, a kellő helyen és a kellő időben,és mindenki a kellő módon cselekedett, hogy nekem utat mutasson szükségemben." Duke Ellington

Aztán a szilveszterem is olyan jó volt. Megfogadtam hogy egyetlenegy kortyom sem iszok, csak hogy ezzel is szembeszálljak drága kortársaimmal, és sikerült. Aztán megint sikerült új barátokat szereznem. Najó, ez enyhe túlzás, de nagyon jól éreztem magam egy öreg osztrák és a felesége, valamint egy lengyel csávó és kedvese társaságában. Tudni kell, hogy én csak idén kezdtem a németet szóval csak angolul beszélte velük, de mindegy, mert a lengyel nem is beszélt németül (de viszont a próbálkozásai hogy magyar szavakat mondjon hihetetlenül aranyos volt).